Isten szolgája 2.

2025. április 6.

„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. ” Ézsaiás 53:1-3.

Kedves Gyerekek! Az előző alkalommal az Ézsaiás könyvéből szólt hozzánk az ige. Szó volt arról, hogy az 53. rész (ami az 52. rész végén elkezdődik) Isten szolgájáról, Jézus Krisztusról szól. Egy olyan szolgáról, aki „Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.” Ez akkor is beteljesedik majd, ha most sokszor egészen mást látunk, hiszen Jézus Krisztust az emberek többsége nem fogadja el, és nem az élete ura.

Mivel kezdődik a mai igénk? Egy szomorú, szinte sóhajtásszerű igével: „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” Hogy jobban megértsük ezt az igét, magát az Úr Jézust kell segítségül hívnunk. Ő mondja ezt a János evangéliumában: Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,  hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?”Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. János 12:37-43.

Az Úr Jézus itt a zsidó vezetőkről beszél. Nagyon sok bizonyítéka volt annak, hogy Jézus Krisztusban a Messiás jött el, de nem fogadták el. Ekkor az Úr maga mondja ki az ítéletet: „megvakította a szemüket…”. Nagy figyelmeztetés ez ma is az embernek. Az Úr nagyon sokszor, sokféleképpen szól az emberhez, de az emberek többsége nem hisz Neki. Eljuthat oda az ember, hogy már nem szól az Úr, vagy már nem érti Isten szavát.

Kedves Gyerekek! Néhány példát ide tennék, akik hittek az Úrnak. Mária és József mindenképp, hiszen alázatos szolgaként vállalták a legnagyobb küldetést. A napkeleti bölcsek, akik több ezer kilométert vándoroltak, hogy meglássák és hódolatukat fejezzék ki Előtte. A pásztorok, akik, mint az evangélium első hírnökei mindenfelé „hírdették, ami nékik a gyermek felől mondatott.”

Vagy ilyen volt András, aki Jézushoz vezette testvérét, Pétert azzal a felkiáltással, hogy „Megtaláltuk a Messiást!” (Ján.1:42), vagy Natanael az ’igaz izraelita’, aki első pillanattól fogva megvallotta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!” (Ján.1:50).

Vagy ilyen volt a római százados, akiről az Úr Jézus azt mondta: „még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.” (Máté 8:10), És az olyan betegek, mint a vérfolyásos asszony, aki hittel megérintette ruhájának bojtját. (Luk.8:48), vagy Bartímeus a vak, aki hittel kiáltotta: „Dávidnak Fia könyörülj rajtam!”, őket mind a hitük tartotta meg. 

És ott volt a kereszten, legnagyobb fájdalmak közepette, a lator, aki azzal a kéréssel fejezte ki a hitét, hogy „Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!” (Luk.23:42)

Ezek a személyek – és azóta a hívő emberek ezrei – tettek bizonyságot arról, hogy hisznek az Úr Jézusban. Elhiszik, hogy Ő a Messiás, és Őróla szól az Ézsaiás könyvének az igéje: „fájdalmak férfia és betegség ismerője.” Ő az, aki értünk lett a fájdalmak férfia, aki egészen a keresztiig elment, és beteljesítette a róla szóló próféciákat.

Kedves Gyerekek! Ma is az ott dől el az ember sorsa, jövője: mit válaszol arra az igére: „Ki hitt a mi tanításunknak…” Hiszünk Őbenne, elfogadjuk az igéjét? Az Úr ma is azon munkálkodik, hogy mindannyian úgy tegyünk, mint a fent felsorolt újszövetségi személyek, és Andrással együtt mondhassuk: „Megtaláltuk a Messiást!”

Ámen

Uherkovich Zoltán

2025. április 6.